oxigénellátásához

Az oxigénellátásához olyan rendszerek és módszerek összességét értjük, amelyek a szükséges oxigén tisztaságú és koncentrációjú állapotát biztosítják különböző környezetekben. Orvosi értelemben ez általában azt jelenti, hogy a betegek számára orvosi minőségű oxigént juttatnak a légzéshez, akár központi rendszerről, akár hordozható készülékekkel.

A központi orvosi oxigénellátó rendszerek nagy nyomáson tárolják az oxigént, és egy kórtermi csőhálózaton keresztül osztják ki. A bejuttatott oxigént szabályozó szelepek, nyomásmérők és áramlás-szabályozók biztosítják, hogy a betegek megfelelő mennyiséget kapjanak. Alternatív megoldásként léteznek oxigénkoncentrátorok és folyékony oxigén (LOX) rendszerek.

Az oxigén adására szolgáló eszközök közé tartozik az orron át adható oronasalis kanül, arcmaszkok és különböző Venturi maszkok. Fejlettebb ellátásban gyakran alkalmaznak légutak biztosítását endotrachealis cső és lélegeztetőgép révén, illetve éjszakai vagy hosszú távú kezeléseknél NIV rendszerek (CPAP/BiPAP).

A monitorozás része a pulzusoximetria és az artériás vérgáz-analízis, valamint a légzésfigyelés, hogy a saturáció, a PaO2 és a PaCO2 megfelelő legyen.

Biztonság: az oxigént oxidáló környezetben tűz- és gyulladásveszély kísér, ezért kerülni kell a nyílt lángot, olajokat és zsírokat a készülékek közelében; a rendszereket megfelelően karbantartani és szivárgásukat ellenőrizni kell.