alveolusokat

Az alveolusokat (alveolák) a tüdő végén elhelyezkedő apró léghólyagok képezik, és a gázcsere elsődleges helyei. A belélegzett levegő oxigénje a véráramba jut, a kiáramló szén-dioxid pedig a kilélegzett levegő felé diffundál. Az emberi tüdőben mintegy 480 millió alveolus van, összfelületük pedig körülbelül 70–100 m2.

Struktúra: az alveolusok falát vékony alveolár hám alkotja, amelyben két fő sejttípus található: típus I pneumocyták, amelyek a gázcserét biztosítják; és típus II pneumocyták, amelyek surfactantot termelnek és regenerációban vesznek részt. Az alveolusokat gazdag kapilláris hálózat veszi körül, a vékony bazálmembrán a hám és a kapilláris endothelje között képezi a respirációs membránt. Az alveolusok között alveoláris pórusok (Kohn-pórusok) előfordulhatnak, melyek a nyomáskiegyenlítést segítik.

Funkció: a diffúziót a gázok nyomás- és koncentráció-különbsége hajtja végre. Oxigén diffundál a vérbe, szén-dioxid diffundál a levegő felé. A surfactantot termelő típus II sejtek csökkentik a felületi feszültséget, megakadályozva az összeesést és megkönnyítve az újbóli nyitást.

Egészségügyi vonatkozások: különböző kórállapotok érinthetik az alveolusokat. Ödéma, fertőzés vagy gyulladás esetén a gázcsere-képesség csökkenhet; tüdőgyulladás, ARDS (akut respiratorikus distressz-szindróma), emfizéma vagy fibrozis is károsíthatja a felszínüket és a rugalmasságukat.

Fejlődés: az alveolusok szerkezete a magzati élet végén kezd kialakulni, és a gyermekkorban tovább érődik.