Felületminség

Felületminőség, vagy felületminősítés, a mechanikai alkatrészek felületének minőségi jellemzője. A fogalom a felület topográfiáját és simaságát írja le, és magában foglalja az érdességet, a hullámosságot és a lay (irányultság) jellemzőit, amelyek együttesen határozzák meg a felület viselkedését a működtetés során.

Az érdességet gyakran Ra értékkel jellemzik, amely az átlagos kiemelkedések és bemélyedések abszolút értékének átlaga mentén számított profilérték. További mérőszámok közé tartozik az Rz (a magasságkülönbségek 10 pont középértéke), az Rt és az Rq. A mérés történhet mechanikus stylusprofilometriával, optikai vagy interferometriai módszerekkel. Az adatok és jelölések a szabványok szerint kerülnek közlésbe, például ISO 4287 és ISO 1302 szabványok alapján.

A felületminőség jelentős hatással van a gépipeli teljesítményre. Befolyásolja a súrlódást, kopást, tömítettséget, rezgések viselkedését és a fáradási élettartamot. A felületek minőségét befolyásoló tényezők közé tartozik a gyártási folyamat (esztergálás, marás, csiszolás, hengerlés, polírozás), anyagminőség és a hűtés/lubrikáció. Finiseléssel, polírozással vagy lapping-kel lehet javítani a felületet, ha a funkcionális követelmények ezt megkövetelik.

Rajzokon és technikai dokumentációban a felületminőséget általában Ra értékkel és a kapcsolódó követelményekkel jelzik; a jelölés ISO 1302 szerint történik. A tervezés során a funkcionális igények és a gyártási lehetőségek összehangolása segíti a költségek és a teljesítmény optimális egyensúlyát.