súrlódást

A súrlódást a két érintkező felület között fellépő ellenállásként definiáljuk, amely a relatív mozgást megnehezíti vagy megállítja. Ez az erő energiafogyasztást okoz és kopáshoz vezethet; ezért a súrlódás fontos tényező a gépészeti tervezésben, a mindennapi használatban és a biológiai rendszerekben is.

Osztályozása alapján általában három fő típust különböztetünk meg. A statikus súrlódás az az erő, amelyet meg kellene haladni ahhoz, hogy a tárgy elinduljon; ennek a maximális értéke az μs N. Amint megindul a mozgás, a csúszó (dinamikus) súrlódás érvényes, melyet Fk = μk N ad meg. A gördülő súrlódás akkor lép fel, amikor gördülő érintkezés van jelen; általában sokkal kisebb, mint a csúszó súrlódás.

Kvantitatív jellemzői közé tartozik a súrlódási erő és a normál erő közötti kapcsolat, amelyet a μs és μk (a statikus és kinetikus súrlódási együtthatók) írnak le. A statikus súrlódás megadja az induló erőt, míg a dinamikus súrlódás az állandó mozgás során hat.

A súrlódást számos tényező befolyásolja: az érintkező anyagok és felületek összetétele, a felületek érdessége és kontaminációja, a nedvesség és hőmérséklet, valamint a nyomás és a sebesség. Kenés vagy kenőanyagok használata jelentősen csökkentheti a súrlódást és a kopást, elősegítve a gördülékeny mozgást és növelve az élettartamot. A tribológia tudománya foglalkozik e jelenség vizsgálatával és mérésével.

A súrlódás tehát energiaátvitel és mozgástervezés szempontjából alapvető jelenség, amelyet megfelelő anyagválasztással, felületkezeléssel és kenéssel lehet optimalizálni.