polírozással

Polírozás olyan felületkezelési folyamat, amely a felület durvaságát csökkenti és fényességét növeli azzal, hogy apró mennyiségű anyagot távolít el. A szóban forgó műveletet gyakran a polírozással kapcsolatos jellemzőkkel írják le, például a felületi érdesség (Ra) csökkentése révén javítva a fényvisszaverődést és a kontúrminőséget. A kifejezést a mondat ban használva az eljárást jelöli: polírozással érhető el sima, fényes felület.

A polírozásnak több típusa van. Mechanikus polírozás során abrazív anyagokat és polírozó eszközt (rongy, korong, pad) használnak a felület megmunkálására. Kémiai polírozásnál az abrazív anyagokat kémiai oldó anyagokkal együtt alkalmazzák, hogy a felületoldás gyorsabb legyen. Elektropolírozás vagy elektrokémiai polírozás során elektromos áram segítségével távolítják el a felületről a félig oldott rétegeket, hogy rendkívül sima és korrózióálló felület jöjjön létre. A kombinált eljárások közé tartozik a mechanikai-kémiai polírozás és a kémiai-polírozás.

Anyagok és eszközök tekintetében a polírozás különböző felületekre alkalmazható: fémekre, üvegre, kerámiára, kőre és néha fára is. Gyakori abrazívanyagok a gyémántpép, alumínium-oxid, szilícium-karbid, valamint különféle polírozó paszták és oldatok. A folyamatban fontos a megfelelő viszkozitású és durvaságú szemcsék kiválasztása, a nyomás, a fordulatszám és a hőmérséklet kontrollja.

Alkalmazási területei közé tartozik a fémfelületek bevonat nélküli finomítása, optikai és elektronikai alkatrészek előkészítése, ékszer- és autóipari polírozás, valamint a szerkezeti felületek javítása és a csiszolónyomok eltávolítása. Megfontolandó szempontok a felületi érdesség elérése, a felületi integritás megőrzése, valamint a környezeti és biztonsági kockázatok minimalizálása.