életelégedettségrl

Életégedettségrl, a magyarul helyesen életelégedettségről írt kifejezés rövidítetlen formában valójában a személy egész életének minőségére vonatkozó kognitív ítéletet jelenti. Az életelégedettség a szubjektív jólétnek olyan komponense, amely az egyén általános életével kapcsolatos hosszú távú elégedettséget tükrözi, ellentétben a rövid távú érzelmi állapotokat vizsgáló érzelmi komponensekkel. Gyakran használják a „kognitív” aspektusok leírására, szemben az affektív, hangulati elemekkel.

Mérése és módszertana szerint több bevált eszköz létezik. A Diener által kifejlesztett Life Satisfaction Scale (SWLS) a legnagyobb horderejű önértékeléses kérdőívként ismert, ahol a válaszadó öt állításra értékelést ad. A Cantril-létra és más skálák szintén használatosak a globális életelégedettség mérésére. Nemzetközi összehasonlításokban gyakori az OECD Better Life Index és hasonló mutatók alkalmazása, amelyek különböző életminőségi dimenziókat integrálnak.

Tényezői között szerepelnek gazdasági és társadalmi feltételek, egészség, kapcsolatok, munka, oktatás és lakókörnyezet, továbbá kulturális és egyéni értékrendek. Az életelégedettséget befolyásolhatják jövedelmi viszonyok, egészségügyi állapot, társadalmi támogatás, kockázatok és életkor, de a relatív összehasonlítások és hedónikus adaptáció is szerepet játszanak. A kutatások gyakran kiemelik, hogy a magasabb életelégedettség összefügghet a stabilitással és a társadalmi tőkével, ugyanakkor módszertani és kultúrális tényezők korlátozhatják az általánosíthatóságot.

A kontextus fontos, mert az életelégedettség gazdasági és társadalmi politikák felébreszthet olyan prioritásokat, amelyek a holisztikus jólét mérését szolgálják. Ugyanakkor módszertanilag kihívást jelent a szubjektivitás és a kulturális különbségek kezelése.