Érzékek

Az érzékek vagy érzetek az élőlények azon képessége, amelynek segítségével a környezetből származó ingereket felfogják és értelmezik. A szenzoros információk feldolgozása jelenti az alapját a tájékozódásnak, a mozgásnak és a viselkedésnek. A klasszikus öt érzék közé tartozik a látás, a hallás, a szaglás, az ízlelés és a tapintás, de az élőlények számos más érzékszervet is használnak.

A látás a szem retina fotoreceptorainak kódolt fényinformációját a látókéregbe továbbítja. A hallás a külső és középfülön átérkező hanghullámokat a belső fülben lévő mechano­receptorokkal transzdukálja, majd a hallókéregbe és a kapcsolódó területekre kerül. A szaglás az orrnyálkahártyán elhelyezkedő olfaktori receptorokból származó jeleket az agy illat- és emlékezeti központjaiba juttatja. Az ízlelés a nyelv ízlelőbimbóin található receptorok révén érzékeli a kémiai anyagokat, a jel továbbítását pedig az agy insula- és ízérzékelő területeire vezeti. A tapintás a bőr és mélyebb szövetek mechanoreceptoraival történik, amelyek a Merkel-, Meissner-, Pacini- és Ruffini-receptorokhoz, valamint hő- és fájdalomérzékelőkhöz kapcsolódnak, ez utóbbiak a nociception és thermoreception kategóriáiba tartoznak.

Emellett számos más érzék is létezik: propriocepció a testhelyzet és mozgás információival a proprioceptorokból; vestibularis érzékelés az egyensúlyért a belső fületi szemcsékben lévő szervekből; nocicepció a fájdalomért; termoszenzáció a hőmérsékletre adott válasz; interocepció a belső állapotokról. Az érzékszervi információk jelátvitele általában a thalamuson keresztül fut, kivéve az illatok esetében, ahol közvetlenül a szines kéreghez érkeznek. A szenzoros rendszerek adaptációval és plaszticitással reagálnak a hosszú távú ingerekre, és a többnyelvű vagy többmodalitásos feldolgozás révén gazdag, koordinált és kontextuális észlelést eredményeznek.