mechanoreceptorokkal

Mechanoreceptorok olyan szenzoros receptorok, amelyek mechanikai ingerekre reagálnak, például nyomásra, érintésre, rezgésre, nyújtásra és testtartás észlelésére. Az inger deformációja a membránba ágyazott mechanoszenzitív ioncsatornákat megnyitja, receptor potenciál keletkezik, amely ha elég nagy, akciós potenciállá alakul a primer afferens neuronban. Az impulzusok a központi idegrendszer somatoszenzoros területeire jutnak, ahol a feldolgozás megkezdődik.

A bőrben előforduló mechanoreceptorok közé tartoznak a Merkel-sejt végződések (SA1), a Meissner-testecskék (FA1), a Ruffini végződések (SA2) és a Pacini testecskék (FA2), valamint a hajszálreceptorok. Az receptorok adaptációs tulajdonságai és méretük szerint különböznek: a Merkel- és a Ruffini végződések lassan adaptálódóak, a Meissner- és Pacini testecskék gyorsan adaptálódóak. Kicsi receptormezővel rendelkeznek a Merkel és Meissner típusok, míg nagyobbak a Ruffini és Pacini alkategóriák.

Propriocepcióhoz kapcsolódó mechanoreceptorok közé tartoznak az izomorsók és a Golgi-ín szervek, valamint ízületi receptorok. Ezek információt szolgáltatnak az izomnyújtottságról, hosszáról és feszítéséről, és koordinálják a mozgást és testtartást.

Jellemző és kapcsolódó útvonalak: a mechanoreceptorok által gyűjtött információt primer mechanoszenzoros idegek (általában Aβ rostok) továbbítják a szervezet különböző részeire, például a thalamuson keresztül a somatoszenzoros kérgi területekre, ahol a finom érintés, nyomás és propriocepció feldolgozása történik. Az auditoros és vestibuláris rendszerekben is mechanoreceptorok vesznek részt, például a szőrsejtek mechanikai deflexiójára reagálva a hallásban és a testtartás érzékelésében.