típusok

A típusok fogalma a magyar nyelvben a különböző kategóriákat, fajokat vagy formákat jelöli. Általános értelemben olyan osztályokat ír le, amelyek közös jellemzőkkel bírnak, és olyan példát is jelenthet, amely meghatározza egy osztály mintáját.

A szó a latin typus szóból származik, jelentése modell, forma vagy lenyomat. A magyar nyelvbe hasonló értelemben került be, és a tudományos nyelvben a meghatározó referenciapéldány vagy referencia-kategória kifejezésére használják.

A nyelvészetben a tipológia a nyelvek szerkezeti különbségeit és hasonlóságait vizsgálja, és a jellemzők alapján típusokra osztályozza a nyelveket (például izoláló, agglutináló vagy fusionális típusok). A tipológia általános összefüggéseket keres a nyelvek között, nem pedig preskriptív szabályokat.

Biológiában a típus gyakran a típuspéldányt jelenti, az a konkrét példány, amelyet a faj leírásában meghatároztak, és amelyhez a fajnevet hozzárendelik. Ilyenek a holotípus, a lektotípus és a neotípus.

A számítástechnikában a típusok meghatározzák, hogy egy változó milyen értékeket tarthat, például egész szám, lebegőpontos szám vagy szöveg. A típusrendszerek biztosítják a helyes értékhasználatot és segítenek megelőzni a hibákat; a nyelvek lehetnek statikusan vagy dinamikusan típusosak.

A régészetben, a művészettörténetben és a kutatásban a typológia olyan módszer, amely tárgyakat vagy építészeti formákat különböző típusokra osztályoz, hogy kronológiát, kulturális kapcsolatokat vagy stilisztikai fejlődést tanulmányozzanak.