érzék

Az érzék vagy érzékelés a környezet és a test belső állapotainak felfogására szolgáló képesség, amelyet speciális érzékszervek és idegrendszeri mechanizmusok működtetnek. Az érzék lehetővé teszi, hogy a szervezet észlelje a fényt, hangokat, ízeket, szagokat, tapintást és más ingereket, és ezeknek megfelelő válaszokat adjon.

A fő érzékek közé tartozik a látás (retina és látóútvonalak), a hallás és egyensúly (halló- és vestibuláris rendszerek), az ízlelés, a szaglás, valamint a tapintás és más tapintási modalitások (nyomás, hő, fájdalom). Ezen felül fontosak a propriocepció, vagyis a testhelyzet- és mozgásérzékelés, valamint a test belső állapotainak szenzoros visszajelzései. Receptorok lehetnek fotoreceptorok, mechanoreceptorok, kémoreceptorok és nociceptorok, és ezek elektromos jelekké alakítják az ingereket, amelyeket az idegrendszer továbbít.

A feldolgozás folyamata általában úgy zajlik, hogy az ingerek áthaladnak a szenzoros idegrendszeren, átkapcsolódva a thalamusba (kivéve néhány speciális példát), majd eljutnak a primer szenzoros kéregterületekre, ahol az észlelés és az értelmezés kezdődik. Az agy más modalitásokkal történő integrációja lehetővé teszi a komplex észlelést, a figyelem irányítását és a környezeti kontextus értelmezését.

Fejlődésében és plaszticitásában fontos szerepe van a korai tapasztalatoknak: a szenzoros rendszerek fejlődnek, és a gyakori stimuláció vagy hiány azok működését módosíthatja. Rendellenességek közé tartozhatnak például anosmia vagy ageusia, illetve szenzoros feldolgozási zavarok, amelyek befolyásolhatják az észlelést és a viselkedést.