plazmafehérjék

A plazmafehérjék a vérplazmában oldott nagy molekulájú fehérjék csoportja, amelyek számos élettani funkciót látnak el. A plazmafehérjéket három fő csoportba sorolhatjuk: albuminok, globulinok és fibrinogén. Az albuminok a legdominatabb fehérjék, fontos szerepük van a kolloidos onkotikus nyomás fenntartásában és a szállításban (például zsírsavak, hormonok, ionok). A globulinok közé tartoznak az alfa-, beta- és gamma globulinok; előbbi csoportok szerepet játszanak szállításban és immunválaszokban, míg a gamma globulinok immunoglobulinokat, azaz antitesteket tartalmaznak. A fibrinogén a vérrögképződésben játszik központi szerepet, a koaguláció során fibrint képez.

Funkciók központi magja közé tartozik a szállítás és a nyomás meetartása: a plazmafehérjék lehetővé teszik a különböző anyagok szállítását, és hozzájárulnak a vér plazma osmoticus nyomásához. Ezen felül szerepelnek immunvédelemben részt vevő komponensek (immunoglobulinok), illetve a véralvadásban (fibrinogén) és a gyógyulási folyamatokban is.

Szintézis és források: a legtöbb plazmafehérje a májban termelődő. Az albumin és a legtöbb globulin nagy részben máj által készül, míg az immunoglobulinok nagy része plazmasejtek által termelődik. A fehérjék mennyisége és összetétele egyénileg változó, és módosulhat betegségek, táplálkozás vagy dehidráció hatására.

Klinikai vonatkozások: a plazmafehérjéket teljes fehérje, albumin és globulinokra bontva vizsgálják, gyakran elektroforézissel bontva különböző frakciókat azonosítanak. Alapvető jelentőségű a hypoalbuminaemia (például májbetegségek, nephrotikus szindróma, súlyos alultápláltság) és a globulin frakciók eltolódásainak értelmezése, amelyek gyulladásra, krónikus fertőzésekre vagy plazmasejtes betegségekre utalhatnak. A plazma és a szérum közötti különbség: a plazma fibrinogént és más koagulációs faktorokat tartalmaz, míg a szérum a koaguláció után maradó maradékokat tartalmazza.