antitesteket

Az antitestek, vagy immunoglobulinok, olyan fehérjék, amelyeket a B-limfociták termelnek az adaptív immunválasz részeként. Egy antitest molekulája két nehéz és két könnyű láncból áll, amelyeket diszulfid kötések kapcsolnak össze. Mindkét láncon megtalálhatók a változó és az állandó régiók; a változó régiók adhatják az antigénkötő helyek specifitását.

Funkcióik közé tartozik az antigének közvetlen neutralizálása, az opszonizáció révén történő fagocitózis elősegítése és a komplementrendszer aktiválása (klasszikus út). Ezenfelül különféle immunválaszokban vesznek részt attól függően, hogy melyik osztályba tartoznak. A diverzitást a B-sejtek V(D)J rekombinációja, a genetikai rearrangement, majd a somatikus hipermutáció és affinitás-érettség biztosítja; az osztályváltás révén pedig különböző funkciójú isotípusokká alakulhatnak át.

Az öt fő antitestosztály az IgG, IgA, IgM, IgD és IgE. Az IgG a leggyakoribb a vérben és átjut a placentán; az IgA főként a nyálkahártyákon található; az IgM az első immunválaszban lép elő, míg az IgE az allergiás reakciókért és a paraziták elleni védekezésért felelős.

Klinikai szempontból diagnosztikában immunoassay-eljárások és immunhisztokémiában alkalmazzák az antitesteket. Terápiás célból monoklonális antitesteket használnak különböző betegségek kezelésére, poliklonális antitestek pedig antisera formájában léteznek. Gyártásuk hibridóma-technológiával vagy rekombináns módszerekkel történik; a humánizált vagy teljesen emberi antitestek csökkentik az immunogenitást. Biztonsági megfontolások közé tartozik az allergiás reakciók kockázata és az immunválasz módosításának lehetősége, ezért szoros orvosi felügyelet szükséges.