alultápláltság

Az alultápláltság olyan állapot, amelyet az energiát és/vagy nélkülözhetetlen tápanyagokat nem megfelelő mennyiségben történő bevitele, vagy a felszívódás zavara okoz. Magában foglalja a krónikus energia- vagy fehérjehiányt, a mikrotápanyag-hiányokat és a kombinált hiányokat. Ennek következtében előfordulhat testsúlycsökkenés, növekedési visszamaradás (gyermekeknél), gyenge immunvédelem és általános állapotromlás.

Formái közé tartozik a krónikus alultápláltság (például stunting, növekedési elmaradás gyermekeknél), az akut alultápláltság (súlyvesztés vagy gyors fogyás) és a mikrotápanyag-hiányok (vas-, jód-, A- és D-vitamin hiány, ritkán több hiány egyszerre). Emellett beszélhetünk „rejtett éhezésről” is, amelynél a személyök nem minden hiányt mutat klinikailag, de a szervezet funkciói romlanak.

Okai között szerepel a hosszú ideig tartó alacsony energia- és tápanyagbevitel, fertőző betegségek, malabszorpció, krónikus betegségek és a szociális–gazdasági tényezők. Gyakran összetett probléma, amelyet környezeti, egészségügyi és gazdasági tényezők együttesen alakítanak ki.

Diagnózisa főként antropometriai mérésekkel történik (gyermekeknél weight-for-age, height-for-age, weight-for-height; felnőttekben BMI), klinikai vizsgálatokkal és szükség esetén laboratóriumi vizsgálatokkal a mikrotápanyag-hiányok felderítésére.

Kezelése és megelőzése integrált megközelítést igényel: súlyos alultápláltság esetén kórházi és közösségi ellátás, gyors energia- és fehérjeforrásokkal, mikrotápanyag-kiegészítésekkel és szükség esetén speciális terápiás élelmiszerekkel (RUTF). Megelőző intézkedések közé tartozik a változatos étrend, élelmiszerbiztonság, anyatejes táplálás elősegítése, valamint a közösségi egészség- és szociális programok. Globálisan az alultápláltság továbbra is kiemelt közegészségügyi probléma, különösen alacsony és közepes jövedelmű országokban.