kristálygoniométerek

A kristálygoniométer (angolul *crystal goniometer*) egy optikai mérési eszköz, amelyet kristályok geometriai szerkezetének vizsgálatára használnak. A goniométer fő feladata, hogy pontosan mérje a kristálytárgyak szögeltettségi tulajdonságait, például a kristálytörés, vonal- és síkindexek meghatározását segítve. A 19. század közepén, a kristallográfia fejlődésével vált elengedhetetlen eszközzé a kutatók számára.

A hagyományos kristálygoniométer főbb részei a mérési tábla, a szögmérő skála, a tükrös vagy prízma alapú optikai rendszer, valamint a mikroszkóp vagy kollimátor. A mérés során a kristálytárgyat úgy helyezik el, hogy a fény egy adott irányból érkezzen rá, majd a visszaverődő vagy áthatoló fény szögét mérik. A kapott adatok alapján lehet meghatározni a kristálytárgyak szimmetriáját és geometriai paramétereit.

A 20. század során a kristálygoniométereket egyre inkább elektronikus és digitális eszközökkel váltották fel, mint például a röntgenkristályszerkezet-analízis (XRD) berendezésekkel. Ennek ellenére a hagyományos optikai goniométerek még ma is használatosak oktatási és laboratóriumi célokra, különösen akkor, ha a kristályok nagy mérete vagy optikai tulajdonságai nem alkalmasak röntgenmérésre.

A kristálygoniométerek alkalmazása nem csak a kristallográfia területén korlátozódik, hanem a fémtan, geológia és anyagtudomány területén is hasznosak lehetnek. A mérések segítségével lehet meghatározni a kristályok belső szerkezetét, ami fontos a anyagok tulajdonságainak megértéséhez és fejlesztéséhez.