kollimátor

Kollimátor olyan eszköz, amely egy forrásból kiinduló részecske- vagy fénycsatorna irányát korlátozza. A cél, hogy a sugárzás irányát meghatározzák vagy párhuzamos legyen, ezáltal növelve a felbontást vagy a jel–zaj arányt. A készülék általában tömör anyagból készült befogófalakkal vagy apró lyukakból álló csatornákkal épül fel; a lyukak mérete, hossza és a falak vastagsága határozza meg a beeső szög elfogadható tartományát és a szenzitivitást.

Optikai kollimátorokat típikusan úgy alakítanak ki, hogy a fényforrásból kiinduló sugarakat párhuzamosan vagy meghatározott szögű irányban vezessék tovább. Ezeket használják optikai mérőrendszerekben, beállító és kalibráló feladatoknál, valamint távcsövek és precíziós lézeres rendszerek irányítására és a fényprofilok ellenőrzésére.

Az orvosi képalkotásban és diagnosztikában a kollimátor a gamma- vagy röntgensugárzás kiindulási irányát korlátozza. A legelterjedtebb típus a párhuzamos lyukú kollimátor, amely meghatározza, hogy a detektorra érkező fotonok mely irányból származnak. A lyukak mérete, hossza és a fal vastagsága befolyásolja a felbontást és a szenzitivitást közötti kompromisszumot: keskeny csatornák jobb felbontást adnak, de kevesebb sugárzást engednek át.

További alkalmazások között szerepelnek neutron- és lézeres rendszerek, autokollimátorok és egyéb mérőberendezések, amelyek az irányított sugárzás szelekciójára támaszkodnak.