izomsejtek

Az izomsejtek a test izomzatát felépítő sejtek, amelyek a mozgás és a testtartás fenntartásáért felelősek. Fő típusai a harántcsíkos izomsejtek (skeletális izom), a simaizomsejtek és a szívizomsejtek.

A harántcsíkos izomsejtek hosszú, hengeszerű sejtek, amelyek több magot tartalmaznak és gyakran egy rostot alkotnak a myoblastok összeolvadásával. Jellemző rájuk a harántcsíkos megjelenés, és kontrakciójukat részben akaratlagosan is ki lehet váltani. A szerkezet alapja a sarcomer, a membrán pedig a sarcolemmának nevezett sejtmembrán. Az összehúzódás energiaigényes folyamat, amelyhez sok mitokondrium, valamint a T-tubulusokkal és a szarkoplazmatikus retikulumval összekapcsolt Ca2+ jelátvitel szükséges.

A simaizomsejtek hosszúkásak, csavartak és általában egy maggal rendelkeznek. Nem harántcsíkoltak, kitöltik a hollow- szerveket vagy üregeket, például a bélcsatornát, az ereket és a húgyhólyagot. Összehúzódásuk lassú, tartós, és gyakran tónusos állapotban maradnak; ingerlésüket az autonom idegrendszer és hormonok szabályozzák. A kontrakciók koordinációját gyakran közös nedvesedésű sejtek és helyi vezető rendszerek biztosítják.

A szívizomsejtek harántcsíkoltak, de összekapcsolódnak egymással úgynevezett interkalált lemezeken keresztül, amelyek segítik a koordinált összehúzódást. Gyakran egy magosak és elágazóak; automatikusan, ritmikusan működnek, saját vezetési rendszerüket felhasználva biztosítva a szív működését. Nagy mitokondriumsűrűségük lehetővé teszi hosszú, folyamatos működésüket.

Regeneráció és anyagcsere: harántcsíkolt izomsejtek regenerációját jelentős mértékben a satellite sejtek végzik, míg a simaizom és a szívizom regenerációja korlátozottabb. Az izomsejtek energiafelhasználása differenciált; rosttípustól függően oxidatív vagy glicolitikus útvonalak dominálhatnak.