jelátvitel

Jelátvitel, vagy jelátviteli folyamat, a jel információjának átadását értjük egy rendszer összetevői között. Előfordul különböző környezetekben: biológiában, elektronikában és telekommunikációban.

Biológiában kulcsfontosságú példát az idegrendszer jelenti: idegsejtek, vagy neuronok, elektromos impulzusokat továbbítanak axonjaikon keresztül. A jelátvitel gyakran szinaptikus úton történik: a neurotranszmitterek kémiai üzenetként átküldik az üzenetet a következő neuronhoz. A vezetés sebessége függ a mielinizációtól és a rost vastagságától. Az információ kódolása például a frekvencia és az energia mértékével történik, a kapcsolatok pedig lehetnek kémiai vagy elektromos szinaptikus jelátvitelt biztosító szinapszisok.

Elektronikus és telekommunikációs környezetben a jel átvihető vezetékeken, optikai rostokon vagy vezeték nélküli közegen. A jelek lehetnek analógok vagy digitálisak; a moduláció, kódolás és multiplexelés révén több csatorna is megosztható. Fontos fogalmak közé tartozik a terjedési sebesség, a veszteség és a zaj, az impedancia illesztés és a torzítás minimalizálása. A jelátvitel megbízhatóságát sávszélesség, késleltetés és hibaarány mérésével értékelik.

Jelminőség mérőszámai közé tartozik a jel-zaj arány (SNR) és a bit hibaarány (BER); ezek segítenek értékelni a jel erősségét és a hiba lehetőségét. A teljesítmény optimalizálása érdekében zajcsökkentést, impedancia illesztést és hibajavító kódolást alkalmaznak.

Jelátvitel nélkülözhetetlen a biológiai rendszerek működésétől a modern számítástechnikáig és kommunikációig. A különböző területek közelsége folyamatosan eredményezi új technikákat a megbízható és hatékony információátvitel érdekében.