telekommunikációban

A telekommunikáció a távoli helyek közötti információátvitel és kommunikáció lehetővé tevő technológiák összessége. E terület hang-, adat- és multimédiainformációk továbbítását biztosítja különböző fizikai közegeken és hálózati architektúrákon keresztül. A rendszer magja a jelátvitel, jelkódolás és a szolgáltatások integrált nyújtása.

Fő összetevői közé tartozik a fizikai közeg (rézvezeték, száloptika, illetve rádióspektrum a vezeték nélküli hálózatok számára), a hálózati infrastruktúra (kapcsolók, routerek, átviteli központok) és a felhasználói végpontok. A hagyományos szolgáltatások közé tartozik a hangátvitel és az adatátvitel, ma pedig gyakran IP-alapú hálózatokban érkeznek a szolgáltatások.

Szabványok és szabályozások biztosítják az interoperabilitást és a működési kereteket: ITU-T, ETSI és IEEE írják elő a protokollokat, a minőségi követelményeket, illetve a frekvenciák felhasználását. A hálózatok ma jellemzően elosztott architektúrákban működnek, szolgáltatások pedig gyakran virtuális és szoftverdefiniált elemekkel futnak.

Jelenleg kiemelt fejlesztési irányok közé tartozik a száloptikai hálózatok elterjedése, a mobilhálózatok továbbfejlesztése (5G, a 6G tervezése), az edge computing és a hálózati funkcionalitás virtualizációja (NFV, SDN). Emellett a biztonság és adatvédelem minden rétegben fontos követelmény.