hangátvitel

Hangátvitel a hangjelek egyik helyről a másikra történő továbbítását jelenti, amelynek célja a jel minőségének megőrzése és a hang időbeli összhangjának fenntartása. Többféle megközelítés létezik, és alkalmazási területei közt szerepel a broadcast, a telekommunikáció és a fogyasztói elektronika.

Főként két megközelítés ismert: analóg és digitális hangátvitel. Analóg átvitelnél a jel zajjal és torzítással járhat, például telefonvonalakon vagy rádióadókon keresztül. Digitális átvitelnél a hangot először digitális mintákká alakítják (például PCM), majd kódolt formában továbbítják, számos tömörítési kodekkel (MP3, AAC, Opus) vagy veszteségmentesen.

Átviteli közeg lehet vezetékes (réz- vagy optikai kábel) vagy vezeték nélküli (FM/AM, Bluetooth, Wi‑Fi, mobil hálózatok). Professzionális rendszerekben gyakori az audio over IP (AoIP), amely szabványokat használ a készülékek közötti interoperabilitáshoz.

Fontos jellemzők a sávszélesség, késleltetés, jitter és a jelveszteség, valamint a mintavételezési frekvencia (például 44,1 kHz vagy 48 kHz) és bitmélység (16 vagy 24 bit). Digitális átvivelnél a tömörítés és a hibakezelés befolyásolja a hangminőséget.

Alkalmazások: rádió- és televízióközvetítés, telekommunikáció, Voice over IP, zenei streaming és élő hangosítás. Fontos standardok: S/PDIF és AES3 digitális audio interfészek, valamint AoIP szabványok (AES67, SMPTE ST 2110) a berendezések közötti együttműködés érdekében.