fertilizációval

Fertilizáció egy olyan kifejezés, amelyet a biológiában és a mezőgazdaságban is használnak. Biológiában a megtermékenyítés a hím és női gaméták összeolvadásával történik, ennek eredményeként zigóta keletkezik. Növényeknél a beporzás és a megtermékenyítés lépései egymást követik: a pollen a bibére jut, a pollencsíra növekedése után a spermiumok megtermékenyítik a petesejtet, és gyakran kettős megtermékenyítés alakul ki, amely során egy spermium az embriót, egy pedig az endoszpermium képződését biztosítja. A mezőgazdaságban pedig a fertilizáció a növények számára szükséges tápanyagok bejuttatását jelenti, amely lehet talajba kijuttatott trágyázás vagy lombfertilizáció, illetve vízben oldódó formában fertigation útján.

A biológiában a megtermékenyítés különböző módokon zajolhat: belső megtermékenyítés például az állatoknál szükségszerű a hímivarsejtek közvetlen találkozása a női szervezetben, míg külső megtermékenyítés gyakori a vízi élőlényeknél. A növényeknél a beporzás és a megtermékenyítés szoros kapcsolatban állnak a pollenszállító (rovar, szél) mechanizmusokkal, és a kettős megtermékenyítés a virágzás fejlődését is szabályozza.

A mezőgazdasági fertilizáció fő célja a növények növekedéséhez szükséges makro- és mikroelemek pótlása. A fő makroelemek a nitrogén, foszfor és kálium, amelyeket műtrágyák formájában vagy szerves trágyázás révén juttatnak a talajba. Alkalmazási módok lehetnek talajba közvetlenül történő kijuttatás, lombfertilizáció és fertigation, azaz öntözés közbeni tápanyagleosztás. A megfelelő fertilizáció növeli a terméshozamot és a növények egészségét, de a túlzott vagy helytelen alkalmazás környezeti kockázatokkal járhat, például vízben oldódó nitrogén hatására eutrofizáció alakulhat ki. A fenntartható termelés érdekében fontos a talajvizsgálat, a tápanyag-nyilvántartás és az egyes kultúrák igényeinek figyelembevétele.