Növényeknél

Növényeknél a biológiai rendszerek közé tartozik a fotoszintézis és a növekedés képessége. A legtöbb növény autotróf, sejtfaluk van, és kloroplazmát tartalmaznak, ahol a fényenergia kémiai energiává alakul. A növények anyagcseréje nagyrészt a talajból és a levegőből származó tápanyagok beépítésére épül, és a szervek – gyökér, szár, levelek – összhangolt működését igényli.

Fotoszintézis: Fényfüggő reakciók a leveles kloroplazmában zajlanak; a fény energiája vízből származó elektronok átadásával és ATP- illetve NADPH-képződéssel párosul. Ezt követi a Calvin-ciklus, amely szén-dioxid felhasználásával glükóz és más szerves anyagok létrehozását végzi. A folyamat során oxigén szabadul fel.

Víz- és tápanyag-szállítás: Gyökerek felveszik a vizet és oldott ásványi anyagokat; a xilém felfelé szállítja ezeket a növény testében, a phloem pedig a fotoszintézis során felépített szerves anyagokat a növény különböző részeire szállítja. A sztómák szabályozzák a gázcserét és a transpirációt, amely a vízmozgást és a hőmérséklet egyensúlyát befolyásolja.

Növekedés és szabályozás: A növények növekedését és fejlődését főként hormonok szabályozzák, például auxinok, gibberellinek, citokininek és az abszicisav (ABA). Ezek befolyásolják a sejtosztódást és a sejtnövekedést, a gyökér–szár arányát, a levélkialakulást és a szöveti differenciálódást.

Szaporodás és környezeti válaszok: A növények szaporodása lehet szexuális (magokkal) vagy aszexuális. Virágos növényeknél a virágzás a reprodukciót segíti a pollen és a megtermékenyítés útján. Környezeti tényezők hatására a növények válaszreakciókat mutathatnak, például fototropizmust vagy geotropizmust, és nyugalmi állapotba kerülhetnek (dormancia).