dadogás

Dadogás (diszfluencia) a beszédprodukcióban megjelenő állapot, amelyet ismétlések, hosszú vagy blokkolt hangok, illetve gyakori izomfeszítés jellemz. A beszéd ritmusa töredezetté válik, és a beszélő megakasodhat a kiejtésben. Gyakran gyermekkorban kezdődik; ritkán előfordul szerzett formája is, például agyi sérülés vagy neurológiai esemény után.

Kialakulásában több tényező játszik szerepet: genetikai hajlam, neurobiológiai eltérések a beszédkoordináció terén és környezeti tényezők, például a beszédre nehezedő nyomás vagy stressz. A kezdet általában 2–5 éves korban van; a legtöbben kinövik 4–6 éves korra. Tartós vagy súlyos dadogás felnőttkori problémákat is okozhat, és szakmai értékelést igényel.

Diagnózisa logopédiai vizsgálat és kórtörténet alapján történik; fontos a tünetek típusa (ismétlések, hosszítások, blokkolások) és a társuló szorongás vagy beszédzavarok felmérése. Differenciálni kell más beszéd- és nyelvi zavaroktól, valamint a neurológiai okoktól.

Kezelése logopédiai terápia, amely különböző megközelítéseket alkalmaz a beszéd folyékonyságának növelésére és a kommunikációs készségek erősítésére. Ilyenek a fluency shaping, a dadogás-modifikációs technikák, légzés- és hangtechnika gyakorlása. Fontos a család és az iskola bevonása, valamint a szorongáscsökkentő vagy kognitív viselkedésterápiás elemek alkalmazása. Bizonyos esetekben technikai segédeszközök vagy gyógyszer nem elsődleges beavatkozásként szóba kerülhet.

Prognózisa egyéntől függően változó: sok gyermeknél javul vagy kinövik a tüneteket, mások számára hosszú távú támogatás szükséges. Korai beavatkozás és következetes terápia javítja a beszédkészségeket és a társas részvételt.