capillárisokhoz

Capillárisok a keringési rendszer legkisebb erei, amelyek az arteriolákat a venulákhoz kapcsolják és közvetítik a vér és a környező szövetek közötti gáz- és anyagcserét. Falukat általában egy endoteliális sejtréteg alkotja, amelyet a basalis membrán támogat, és gyakran előfordulhatnak kísérő sejtek is a stabilitás és a szabályozás érdekében.

Három fő típusa ismert: folytonos (continuous), fenesztrált (fenestrated) és szinuszoid (sinusoidal) kapillárisok. A folytonos kapillárisok a legtöbb szövetben megtalálhatók (bőr, izom, agy); a fenesztrált kapillárisok nagyobb permeabilitást biztosítanak a vesében, a belekben és néhány endokrin mirigyben; a szinuszoid kapillárisok pedig a májban, lépben és csontvelőben szélesebb átjárhatóságot tesznek lehetővé.

Az átmérő körülbelül 5–10 mikrométer, ezért a vörösvértestek gyakran egyenként haladnak át a lumenen. A vér és a szövetek közötti transzport fő mechanizmusai közé tartozik a diffúzió (gázok, víz, ionok, egyszerű molekulák), a transzcytózis és az intercelluláris réseken keresztüli átáramlás. A fenesztrált és különösen a szinuszoid kapillárisok permeabilitása magasabb, így nagyobb molekulák is átbuckolhatnak rajtuk.

Szabályozásukat helyi tényezők és arterioláris reflexek együttesen befolyásolják, például prekapilláris gyűrűk, metabolikus igények (CO2, H+, adenosin), nitrogén-oxid és idegi befolyás. A kapilláris hálózat nagyfokú szöveti specializációt mutat, és kulcsfontosságú a nyirokkeringés és a folyadékegyensúly fenntartásában. Klinikai szempontból a kapilláris permeabilitás növekedése gyulladásban, valamint a mikroangiopátiák cukorbetegségben és hipertóniában érdekes terület.