gyulladásban

A gyulladás a szervezet védő válasza a károsító hatásokra, például fertőzésre, sérülésre vagy irritációra. A kifejezés az állapotot írja le, amikor a szövetek gyulladásban vannak: a szervezet megkísérli a károsító tényező eltávolítását és a sérült szövetek gyógyításának megkezdését. A folyamat célja a károsodás korlátozása és a hely helyreállítása.

A gyulladás során megfigyelhetők fiziológiai változások: a vérelvezetés nő, a vénaágak kitágulnak és a szövetek körül fokozott az érfal áteresztőképessége. Fehérvérsejtek, különösen neutrofilek, toborzódnak a károsodott területre. Mediátorok között szerepelnek a hisztamin, prosztaglandinok és citokinek, például TNF-α és IL‑1. A klasszikus tünetek közé tartozik a pirosodás, melegség, duzzanat, fájdalom és a funkcióvesztés.

Két fő típusa van: akut és krónikus gyulladás. Az akut gyulladás gyorsan kialakuló, rövid ideig tartó válasz, amely általában neutrofillalapú immunreakciót benn. A krónikus gyulladás hosszabb ideig fennáll, és makrofágokkal, limfocitákkal zajlik; előfordulhat szövetkárosodás és fibrotikus válasz is. Oka sokféle lehet: fertőzés, tartós irritáció, autoimmun folyamat vagy ismétlődő sérülés.

Az infláció általában hasznos a gyógyulásban, de ha a válasz túlzott vagy hosszú ideig fennáll, krónikus gyulladáshoz és további szövetkárosodáshoz vezethet. A diagnózis klinikai vizsgálatokkal, laboratóriumi markerekkel (például CRP, ESR, leukocytosis) és képalkotó vizsgálatokkal történik. A kezelés a kiváltó ok megszüntetésére és a tünetek enyhítésére irányul, gyakran gyulladáscsökkentő gyógyszerek alkalmazásával, orvosi felügyelet mellett. Lényeges a betegek oktatása és megfelelő életmódbeli tényezők figyelembevétele.