immunreakciót

Immunreakció, illetve immunválasz, az immunrendszer válasza a patogénekre, idegen anyagokra vagy sérült sejtekre. Célja a fertőzés felismerése, kontrollálása és a károsodás minimalizálása, valamint a hosszú távú védettség kiépítése.

A reakció két fő ágra bontható: veleszületett (innate) immunitás és adaptív (szerzett) immunitás. A veleszületett válasz az első védelmi vonal: fizikai barrierok, fagocitáló sejtek (neutrofilek, makrofágok), természetes ölő sejtek, dendritikus sejtek és a komplementrendszer által kibocsátott jelzőmolekulák. Ez a válasz gyors és nem specifikus, de alakítja az adaptív immunitást.

Az adaptív immunitás a B-sejtek által termelt antitestek (humoral immunitás) és a T-sejtek által végzett sejtes immunitás (celluláris immunitás) összehangolt működésére épül. Az antigéneket először a dendritikus sejtek mutatják be a B- és T-sejteknek MHC molekulák segítségével; az emlékezetes immunválasz pedig gyorsabbá és hatékonyabbá válik egy későbbi találkozás során.

Az immunreakció végső eredményei közé tartozik az inváziós ágensek semlegesítése, antitestekkel történő neutralizálás és opsonizáció, valamint a citotoxikus T-sejtek által végzett sejtes pusztítás. Gyulladás és citokinek révén vonzza a további immunsejteket a fertőzött területre.

Az immunreakciók közül kiemelkedőek a túlérzékenységi reakciók négy típusa: Type I azonnali, IgE-mediált allergiás válasz; Type II cytotoxikus, IgG/IgM által célpontsejteket vagy kötőanyagokat érint; Type III immunkomplexek révén gyulladás; Type IV késleltetett típusú, T-sejt-mediált válasz.

Klinikai vonatkozásokkal a veleszületett és adaptív immunitás kapcsolata kulcsfontosságú: a megfelelő válasz megvéd fertőzésektől, de a túlzott vagy rossz irányítású immunreakciók autoimmun betegségekhez, allergiákhoz és transplantációs kilökődéshez vezethetnek.

Az oltások célja az adaptív immunitás tartós védettségének kiépítése úgy, hogy memória B- és T-sejtek képződnek. A tolerancia mechanizmusai megakadályozzák, hogy a saját sejteket megtámadja az immunrendszer; ennek központi és perifériás rétegei vannak.