cukorbetegségben

Cukorbetegség (diabétesz mellitusz) krónikus anyagcserezavar, amelyet tartósan magas vércukorszint jellemez. Fő okai közé tartozik az inzulinhiány, az inzulinrezisztencia vagy ezek kombinációja. A betegség fő formái a típus 1 diabétesz, a típus 2 diabétesz és a gesztációs diabetes; ritkábban monogenetikus vagy más kórállapotokhoz kapcsolódó formák is előfordulhatnak.

Tünetei közé tartozik a gyakori vizelés (polúria), a fokozott szomjúság (polidipsia), az éhségérzet ellenére fogyás, a fáradtság és elhomályosodó látás. Hosszú távon tartós vércukor-emelkedés szövődményekhez vezethet.

Diagnózisát laboratóriumi vizsgálatokkal állapítják meg: éhgyomri vércukor ≥126 mg/dl, vagy 2 órás vércukorérték OGTT alatt ≥200 mg/dl, vagy HbA1c ≥6,5%, illetve tünetekkel együtt fennálló hyperglikémia.

Kezélési megközelítés: életmódváltásra épülő gondozás és személyre szabott gyógyszeres kezelés. Típus 1 diabéteszben inzulinpótlás szükséges lehet; típus 2 diabéteszben első vonalbeli gyógyszer a metformin, majd szükség szerint további gyógyszerek (például GLP-1 receptor agonisták, SGLT2-inhibitorok) vagy inzulin. Gesztációs diabétesz esetén általában diétás és testmozgásos kezelés mellett inzulin vagy más gyógyszer alkalmazható.

Megfigyelés és szövődmények: rendszeres HbA1c-ellenőrzés, vércukormérés és szűrővizsgálatok retinopátia, nefropátia, neuropátia és a kardiovaszkuláris betegségek korai jeleinek felderítésére. Megelőzés: testsúly kontrollja, vérnyomás és koleszterin megfelelő kezelése, dohányzás kerülése és aktív életmód.