Diagnózisát

A diagnózis a betegségek vagy orvosi állapotok pontos meghatározását jelenti az orvosi értékelés során. Eredetileg a görög eredetű diagnōsis szóból alakult ki, és a beteg tünetei, kórtörténete és a fizikai vizsgálatok összefüggése alapján születik megállapítás. A diagnózis célja, hogy meghatározza a betegség természetét, megtervezze a kezelést, becslést adjon a prognózisról és irányítsa a megfelelő ellátást.

A diagnózis folyamata magában foglalja az anamnézis felvételét, a beteg fizikai vizsgálatát és a kiegészítő vizsgálatokat, például laboratóriumi teszteket és képalkotó vizsgálatokat. Ezek eredményeit összhangba hozva áll össze a differenciáldiagnózis, azaz a lehetséges állapotok listája, amelyből a klinikus a legvalószínűbb vagy legfontosabb kizárásokat végzi el. Gyakran alkalmaznak irányelveket, vizsgálati sémákat és időbeli megfigyelést, hogy a végleges diagnózis egyre biztosabb legyen.

Típusai közé tartozik a klinikai diagnózis, amely tünetek és vizsgálatok alapján áll össze, a próba- vagy ideiglenes (working) diagnózis, valamint a végleges diagnózis, amely több adat összegzése után születik meg. A diagnózis gyakorlati korlátai közé tartozik a tünetek átfedése, az egyéni variációk és a vizsgálatok nem tökéletes érzékenysége.

A kommunikáció és etika is alapvető: a beteg érthető tájékoztatása, a döntéshozatalba való részvétel és a magánélet védelme kiemelt fontosságú.