Tendinopátiák

Tendinopátiák a ínok hosszú távú, ismétlődő terhelés hatására kialakuló degeneratív vagy reticulo-vaszkuláris elváltozásainak gyűjtőfogalma. A gyulladásos folyamat (tendinitis) helyett gyakran degeneráció, neovaszkularizáció és szérült szerkezeti változások jellemzik. A károsodás lehet lokálisan egyetlen ínban vagy több helyszínen, és bár előfordulhat akut tünetekkel, általában krónikus, tartós panaszokat okoz.

Gyakori lokalizációk közé tartozik a vállban a rotátor-köpeny tendinopátiája, a könyöknél az oldalsó könyöknél (tenisz-könyök) előforduló tendinopátia, a térdben a patellaris és a patellotendinopátia, valamint az achilles-ín tendinopátia. A klinikai kép általában fájdalom és funkciókorlátozottság terhelésre vagy adott mozgásoknál, merevség, feszítő érzés az érintett ín mentén. Kis mértékű nyugalom és a terhelés megszüntetése gyakran átmeneti javulást hoz; a hosszú távú panaszok esetén pedig fokozott terheléses program szükséges lehet.

Diagnózisát elsősorban klinikai vizsgálat és kiegészítő képalkotó vizsgálatokkal állítják fel. Ultrahang és MRI felderítheti az ín szerkezeti változásait, neovaszkularizációt és a terhelésre adott funkcionális válaszokat. Hipotézisként a tendinopátiák differenciálhatók tendinitiszettel, paratenonitiszsel vagy ínrepedéssel; a histológia általában degeneratív, gyulladásos dominancia kevésbé jellemző.

Kezelése elsődlegesen konzervatív: terhelésmódosítás, kiváltó okok kezelése, célzott fizioterápia excentrikus és nehéz lassú edzésekkel (heavy slow resistance), a mozgásterjedelem és izomerő visszanyerése. Gyógyszeres kezelés rövid távon enyhítheti a fájdalmat (NSAIDok); helyi kortikoszteroid injekciót csak mérsékelt vagy átmeneti előny érdekében és óvatosan alkalmazzák, mivel hosszú távon elvándorló hatás vagy rezisztencia lehet. Biológiai kezelések, például PRP, bizonyítékai vegyesek. Krónikus vagy refrakter esetekben sebészeti beavatkozás szóba jöhet.

Prognózis általában jó, ha a terheléses program és a megfelelő rehabilitáció betartásra kerül; egyes esetekben több hónapot vagy évig tartó tünetmentesség érhető el. Megelőzésként hangsúlyos a fokozatos terhelésnövelés, bemelegítés, izomegyensúly és technika javítása, illetve pihenőidők beépítése a sport- és munkamintákba.