fájdalmat

A fájdalom a kellemetlen érzés és érzelmi élmény, amely valós vagy potenciális szöveti károsodáshoz kapcsolódik. Védelmi mechanizmusként figyelmezteti a testet a veszélyre és elősegíti a védekezést és a gyógyulást. A fájdalom szubjektív jellegű, ezért pontos leírása és mérésének használata kulcsfontosságú a kezelésben.

Osztályozás szerint beszélhetünk nociceptív, neuropátiás és központi fájdalomról. Nociceptív fájdalom akkor jelentkezik, amikor a szövetek károsodása vagy veszély áll fenn; lehet somatikus (felületes, helyi) vagy viscerális (szervek belső része). Neuropátiás fájdalom az idegrendszer sérülése vagy működésbeli zavara miatt alakul ki, gyakran égő vagy szúró jellegű. Központi fájdalom a központi idegrendszer feldolgozásának zavara miatt keletkezik.

Az akut fájdalom általában rövid ideig tart, a sérülést követően hamar megszűnik. A krónikus fájdalom három-hat hónapnál tovább fennállhat, és gyakran több tényező együttes hatására alakul ki.

Értékelése során a fájdalom intenzitását 0–10 között mérik, és felmérik a helyet, minőséget, időtartamot, kiváltó és enyhítő tényezőket. A kezelés célja lehet a kiváltó ok kezelése, a fájdalom csökkentése és a funkció javítása. Gyógyszeres lehet NSAID vagy paracetamol, neuropáliás fájdalom esetén adható antidepresszánsok vagy antikonvulzánsok. Nem gyógyszeres megközelítés: fizioterápia, testmozgás, kognitív viselkedésterápia, oktatás, segédeszközök, és adott esetben eljárások (például TENS).

Fontos megfigyelni, hogy a fájdalom nagy hatással van az életminőségre és az általános egészségügyi ellátások igénybevételére. A kutatások célja a mechanizmusok tisztázása és a személyre szabott kezelés fejlesztése.