Szókeletkezés

Szókeletkezés a nyelvészetben az a terület, amely a nyelvben új szavak keletkezésének és megújulásának folyamatait vizsgálja. A szavak képződése kis- és nagyléptékben is történik, és alapvetően a morfológiai és szemantikai változások kereszteződésében zajlik. A szókeletkezés főbb formái közé tartozik a deriváció, az összetétel és a kölcsönzés, amelyek együttesen bővítik a szókincset és lehetővé teszik új jelentések kifejezését.

Derivációval új szavak jönnek létre a törzs módosításával, általában képzőkkel és toldalékokkal. Például a barát + -ság összerakása a barátság szót adja, amely egy fogalmi minőséget fejez ki. Az igei alapokra gyakran kapcsolódó -ó, -ható, -ható- vagy -ás/-és/-ség jelölőik származtatnak új szófajt vagy jelentést. Így a olvasból az olvasó, illetve az olvasható (olvasható) tulajdonság keletkezik.

Összetétellel két vagy több alapszóból alkotódik új szó. Gyakori példák: napfény, vasút, számítógép. Az összetételből gyakran új szemantikai kapcsolódások és funkcionalitások születnek, például a mindennapi élettel szorosabban kapcsolódó fogalmakban vagy technikai terminológiában.

Kölcsönzések során idegen nyelvekből vett szavak kerülnek be a nyelvbe, gyakran a külső formát adaptálva. Például a televízió rövidüléseként terjedő tévé vagy a modern technikai szókincset gazdagító angol eredetű szavak (blog, szelfi) a beszédben és írásban elterjednek. A kölcsönzések lehetnek szóelemek vagy teljes szavak, gyakran új magyarításokkal és ragozásokkal illeszkednek a magyar rendszerbe.

A szókeletkezés dinamikus: új szavak keletkezhetnek felvétel útján, jelentések bővülhetnek vagy árnyalhatók, és a nyelvhasználathoz igazodva bizonyos formák produktívabbakká válnak, míg mások marginalizálódnak. A neologizmusok és technikai terminológia terjedése pedig különösen tükrözi a társadalmi és kulturális változásokat.