Lenyelés

Lenyelés, vagyis a nyelés a táplálék vagy folyadék szájból a gyomorba történő biztonságos és kontrollált szállítása. Teljes folyamata összetett neuromuszkuláris együttműködést igényel, és magában foglalja az étel alakítását a szájban, a garat reflexes védelmének aktiválását és a nyelőcső béléses mozgását.

A normális folyamat három fázisra osztható: szájüregi (oralis) fázis, amely önkéntes és a nyelv mozgatásával formálja és továbbítja boluszt; garati (faringeális) fázis, amely reflexszerűen zajlik és magában foglalja a garatizomzat összehúzódását, a nyelv és garat záróizmaival az airway védelmét és a bolus bevezetését a nyelőcső felé; és nyelőcsőbeli (oesophagealis) fázis, amely hosszú, perisztaltikus mozgásokkal továbbítja a boluszt a gyomorba. A folyamat általában 1–2 másodperc alatt lezajlik. Az őrlő és nyeléshez kapcsolódó izmokhoz kapcsolódó összehangolt kontrollt ideg- és izomrendszer végzi, amelyet a felső nyelőcső-záróizom és az alsó nyelőcső-záróizom is szabályoz.

Neurológiai és anatómiai tényezők befolyásolják a nyelést. A kortikális és agykérgi, illetve agyidegek (például trigeminalis V, glossopharyngealis IX, vagus X és hypoglossus XII) szerepet játszanak a kezdeti szakaszban, a garat és a nyelőcső reflexes válaszaiban pedig a garatreflexek és a légút védelme dominál. Idős korban gyengülhet a nyelésdinamika, és bizonyos betegségek, például stroke, Parkinson-kór, neurológiai betegségek vagy fej-/nyak trauma okozhatnak dysphagiát.

A lenyelés rendellenessége a dysphagia tüneteivel jelentkezhet: nehéz- vagy fájdalmas nyelés, köhögés, asprirációs köhögés vagy regurgitáció. Komoly szövődményei közé tartozik a kiszáradás, a táplálék-nemű tápanyagellátási hiány és az aspirációs tüdőgyulladás. Diagnosztikai módszerek közé tartozik a gondozó orvos általi szájüregi felmérés, a videofluoroszkópos nyelésvizsgálat (VFSS) és a nyelés végére végzett endoszkópos értékelés (FEES). Kezelése magában foglalhatja étrendi módosításokat (textúra-modifikált ételek, sűrített folyadékok), nyelési terápiát logopédus bevonásával, és szükség esetén kezelést a mögöttes okokkal kapcsolatban.

Különleges megfontolásokkal: csecsemők és gyermekek nyelése az életkor szerint fejlődik; időskori változások étkezési szokásokat és kockázatokat is módosíthatnak.