Laktázaktivitás

Laktázaktivitás a vékonybél enterocytáinak felszínén található laktáz enzim által végzett folyamat, amely a laktóz hidrolízisével glükózra és galaktózra bontja. A laktáz enzim a bolyhok érintett részén működik, és alapvető az emésztéshez a csecsemőkorban, amikor a tej a fő energiaforrás.

Fiziológiásan a laktázaktivitás a születéstől kezdve általában magas, majd sok embernél a növekedéssel lassan csökken, ami felnőttkorban hypolaktáziához vezethet. A jelenség genetikai és populációs tényezőkön alapul: egyes népességekben fennmaradhat a magas laktázaktivitás (laktázfenntartás), míg másokban primer laktázhiány alakul ki. A legismertebb genetikai háttért a LCT-13910 C/T polimorfizmus adja, ahol a T-allele a fenntartott aktivitáshoz társul, különösen európai populációkban, de más variánsok is szerepet játszanak különböző etnikumokban.

Klinikai vonatkozásai közé tartozik a laktóz-intolerancia, amely puffadást, hasi görcsöket és hasmenést okozhat tejfogyasztás után. Megkülönböztetjük a primér (állandó alacsony aktivitás), a szekunder (mucosakárosodás miatti) és az átmeneti laktázdeficienciákat.

Diagnózis és mérés tekintetében a közvetlen laktázaktivitás mérése vékonybélbiopsziával történhet, de gyakrabban alkalmazottak a hidrogénkilégzési tesztek, a laktóztolerancia-teszt és a genetikai vizsgálatok a LCT-polimorfizmusok azonosítására.

Kezelés és táplálkozás terén a laktózmentes diéta vagy korlátozás, laktáz enzimkiegészítők használata, illetve fermentált tejtermékek fogyasztása javasolt. Bizonyos termékek, például joghurt és savanyított sajtok, részben alacsonyabb laktóztartalommal is jobban tolerálhatók.