érzelemek

Az érzelemek olyan affektív állapotok, amelyek szubjektív élménnyel, kifejező viselkedéssel és fiziológiai arousal-al járulnak hozzá a cselekedetekhez és a gondolkodáshoz. Gyakran egy adott eseményre vagy gondolatra adott válaszként keletkeznek, és megélésük intenzitása, illetve valencia (pozitív vagy negatív jelleg) szerint különböznek.

Az érzelemek osztályozására több modell létezik. Az egyik hagyomány szerint univerzális alapérzelmek léteznek, például öröm, bánat, félelem, harag, undor és meglepődés. Más megközelítések dimenzionális rendszert alkalmaznak, ahol az érzelem a valencia (pozitív-negatív) és az arousal (aktiváció) mentén helyezkedik el, például a körkörös modellben. Gyakorlatban az érzelemek lehetnek diszkrétek vagy összetettek, utóbbiak kognitív értékelést is magukba foglalhatnak (például büszkeség, szégyen). Kulturális és egyéni tényezők befolyásolják az érzelemkifejezést és értelmezést.

Fiziológiája és neurológiája: az érzelemeket az autonóm idegrendszer arousalja és különböző neurokémiai folyamatok mozgatják. Az agyban a limbikus rendszer, különösen az amigdala, fontos szerepet játszik az érzelmek gyors feldolgozásában, míg a prefrontális kortex a szabályozásért felelős. A testbeszéd, arckifejezések és hanghordozás is része az érzelemkifejezésnek.

Érzelem és hangulat közötti különbség: az érzelem általában rövid, intenzív válasz egy konkrét ingerre; a hangulat hosszabb ideig fennálló, kevésbé specifikus affektív állapot. Az érzelem szabályozása, megértése és kifejezése lényeges a társas kapcsolatokban és a mindennapi döntéshozatalban. A kutatások a pszichológiában és a neurológiában az érzelemek természetét, kifejeződését és alkalmazását vizsgálják, többek között az érzelmi intelligencia fejlesztésében.