szégyen

Szégyen a társas normákhoz való alkalmazkodás vagy azok megszegése miatt fellépő önérzetes érzelem. Olyankor jelentkezik, amikor valaki úgy érzi, viselkedése vagy személye nem felel meg a közösség elvárásainak, és ennek hatására úgy értékeli magát, mintha mások megbélyegeznék. Gyakran jár testi reakciókkal, például elpirulással, bizonytalansággal vagy visszahúzódással, és előidézheti a viselkedés megváltoztatását, például bocsánatkérést vagy javítást.

Kapcsolata a bűntudathoz: a bűntudat általában egy konkrét tettért vállalt felelősségérzettel jár, míg a szégyen az egész önképére hat. A két érzelem gyakran együtt jelentkezik, de elkülöníthetők.

Kulturális és társadalmi vonatkozások: a szégyen szerepe kultúránként és közösségenként változik. Bizonyos kultúrákban a becsület és a hírnév védelme erősíti a szégyen hatását; másokban inkább a belső morális mérce és az egyéni felelősség dominál. A szégyen funkciója lehet a normák betartásának elősegítése, ugyanakkor a túlságos szégyen hozzájárulhat szorongáshoz és izolációhoz.

Kutatás és mérés: a pszichológiában a szégyent és a bűntudatot külön kezelik; skálákat használnak a mérésére, például a Test of Self-Conscious Affect (TOSCA) család eszközeit, vagy egyéb önértékelési mérőeszközöket. Magyar nyelvű irodalomban a jelenség leírása és értelmezése központi.