alapérzelmek

Az alapérzelmek az érzelemvilág legalapvetőbb, biológiailag meghatározott állapotai. Paul Ekman fejlesztette ki a koncepciót, és kultúrák közötti vizsgálatai szerint ezekhez az érzelmekhez gyakran társulnak azonos vagy nagyon hasonló arckifejezések. A listák az elemek tekintetében némileg eltérnek, de a leggyakoribb hat alapérzelem: öröm (boldogság), bánat (szomorúság), harag, félelem, undor és meglepetés; néhány elmélet megkülönbözteti vagy hozzáadja a megvetést és a várakozást (anticipáció) is.

Jellemzőik közé tartozik a gyors megjelenés és a jellegzetes arckifejezések, amelyek nagyrészt önkéntelenül, a kultúrától függetlenül is felismerhetők lehetnek. Ezekhez gyakran társulnak specifikus fiziológiai válaszok, például az autonóm idegrendszeri aktivitás módosulása. Funkciójuk a környezetből származó információk gyors értékelése: veszély vagy jutalom észlelése, társas helyzetekben pedig kommunikációs eszközként szolgálnak.

Az alapérzelmek a komplex érzelmek építőköveinek tekinthetők, amelyeket a kognitív értékelés és a kontextus alakít. A biológiai és kulturális sokféleség miatt a “universális” jelleg vitatott; egyes kutatók a kultúrális különbségeket hangsúlyozzák, míg mások a közös biológiai alapokat tartják fennállónak. Emellett léteznek dimenzionális megközelítések (például valencia és aktiváció), amelyek az érzelmeket egyesítő vagy eloszló fogalmakkal írják le, nem pedig diszkrét kategóriákkal.