észlelése

Az észlelése a magyar nyelvben az észlelés igéből képzett főnév, amely valamely inger vagy esemény észlelésének aktusát jelöli. Általánosságban a külső vagy belső inger felismerésének és értelmezésének folyamatát foglalja magába, amely során a személy vagy élő szervezet érzékszervein keresztül információt vesz fel, majd ezt értelmezi és beépíti korábbi tapasztalataiba.

Nyelvi megközelítés szerint a szó a „észlel” ige képződéséből származik; a -és/-ése képzővel alkotja a cselekvés nevét, és gyakran a konkrét észlelés leírására szolgál, például „a jel észlelése”.

Használat észlelése vs érzékelés: az észlelése gyakran arra utal, hogy inger felismeréséről és azonosításáról van szó, míg az „érzékelés” a szenzoros befogadás általánosabb folyamata. A mindennapi nyelvben az „észlelés” talán általánosabb kifejezés, az „észlelése” pedig konkrét észlelés vagy egy adott személy vagy dolog észlelésének aktusa köré vonatkozik.

Tudományos megközelítésben az észlelése a pszichológiában és a neurotudományban a szenzoros információk felvételének és értelmezésének kezdeti szakaszát jelenti. Ide tartozik a figyelem, a szelektív észlelés, az ingerazonosítás és a kontextus alapján történt értelmezés.

Összegzésként az észlelése a percepció egyik alapfogalma, amely arra utal, hogyan válik a külvilág ingere tudatos élménnyé.