vérrögképzdést

Vérrögképződés, vagy alvadás, a vér koagulációjának összetett folyamata, amely a sérült érfelületen vérrög (thrombus) kialakulását eredményezi. A folyamat célja a vérzés gyors megállítása, de szabályozatlanul működve érrendszeri elzáródáshoz vezethet, és szövődményeket okozhat.

Az alvadási folyamat két fő szakaszra oszlik: primer hemostasis és másodlagos hemostasis. A primer hemostasis során a sérült ér mentén a vérlemezkék (trombociták) összetapadnak és egy kezdeti plakkot hoznak létre. A másodlagos hemostasis a koagulációs kaszkád aktiválódásával zajlik, amely thrombin képződéséhez és fibrin rostok képződéséhez vezet, így a vérrög erősen megmerevedik és stabilizálódik.

A koagulációs kaszkád két útból áll: intrinzik (belső) út és extrinszik (külső) út. Ezek összekapcsolódva thrombin képződéséhez és fibrin képződéséhez vezetnek, amely a plazmatikus rostokat létrehozza, és megerősíti a vérrögöt. A folyamatot erősen kontrollálják az antikoaguláns rendszerek, például antithrombin III, a protein C és S, valamint a témafüggő TFPI. A fibrinolízis során a plazmin lebontja a fibrint, ezzel a vérrög feloldódik, amikor a sérülés lezárult.

Kóros vérrögképződésben szenvedő állapotok közé tartozik a mélyvénás trombózis (DVT) és a tüdőembolia (PE). A Virchow-hármas alaptényezői – hiperkoagulabilitás, érsérülés és stasis – a legtöbb esetet jellemzik. Kockázati tényezők közé tartozik a hosszú immobilizáció, műtét, rák, terhesség, dohányzás, elhízás és genetikai rendellenességek (pl. Factor V Leiden, prothrombin mutáció, antithrombin-III vagy protein C/S hiány, antiphoszfolipid-szindróma). Diagnózisban szerepel a laboratóriumi vizsgálatok (PT/INR, aPTT, D-dimer, thrombocyta szám) és képalkotó vizsgálatok (duplex ultrahang, CT-angiográfia). Kezelésében elsőként antikoaguláns terápia alkalmazott (például heparin, DOAC-ok vagy warfarin), arteriás thrombosis esetén pedig antiplatelet terápia kerülhet előtérbe; súlyos esetekben thrombolysis vagy sebészeti beavatkozás is szóba jöhet.