váltóáramot

Váltóáram (AC) olyan elektromos áram, amelynek iránya és nagysága időben váltakozik. A leggyakoribb formája a szinuszos hullám, de előfordulhatnak más alakú jelek is. Az ellátóhálózatokban és háztartásokban általában frekvenciával f is jellemzett váltóáram folyik, amelynek pillanatnyi feszültsége és áramerőssége időben periódikusan ismétlődik. Az értékek gyakran RMS (root mean square) formában vannak megadva, mert ez az egyenáramhoz viszonyított teljesítményt adja vissza.

Generálás és hálózatba kapcsolás: a váltóáramot leggyakrabban turbinás erőművekben lévő szinkron- vagy aszinkron generátorok állítják elő, de inverterek is tudnak AC-t termelni DC-ből. Az AC könnyen transzformálható feszültségnagyságokra a transzformátorok segítségével, ezért váltóárammal történik a hosszú távú energiaátvitel és a helyi elosztás. A legtöbb európai országban és Magyarországon 50 Hz-es frekvenciát használnak, a feszültség pedig gyakran 230 volt (egyfázis) vagy 400 volt (háromfázis line-to-line).

Tulajdonságok és mérés: az AC jel lehet ideálisan szinuszos, de a gyakorlatban harmonikusok és torzulások is előfordulhatnak a készülékek és vezetékek miatt. A teljesítményt a feszültség és az áram szorzataként, a teljesítményfaktor figyelembevételével határozzák meg. A háromfázisú rendszer négyzetesen kevesebb vezetőt igényel és hatékonyabb nagy teljesítményű motorok esetében.

Alkalmazások és történet: váltóáramot használnak szállításra és közüzemi elosztásra, otthoni világításra, motorokra és minden olyan eszközre, amely AC-t igényel. Az elektronikai berendezések gyakran váltóáramot fogadnak be, majd egyenárammá alakítják a belső váltó és töltő áramkörökkel. A váltóáram elterjedését a transzformáció lehetősége tette dominánssá, melyet a 19. század végén Nikola Tesla és a Westinghouse által népszerűsített megoldások hoztak széles körben elterjedté.

---