tüdemboliát

A tüdőembólia (PE) olyan állapot, amelyben a tüdő artériáinak egy vagy több ága elzáródik vérröggel vagy más anyaggal. A leggyakoribb oka mélyvénás trombózisból származó embólia, amely általában a lábakból vagy a medencéből származik és a tüdőbe sodródva jut el. Az elzáródás részben vagy teljesen megakadályozza a tüdő vérellátását, hipoxémiát és a jobb szívre nehezedő terhelést okoz.

Kockázati tényezők közé tartozik az életkor előrehaladása, hosszú immobilizáció vagy műtét, korábbi mélyvénás trombózis, rosszindulatú betegség, obesity, terhesség és a szülés utáni állapot, ösztrogén alapú fogamzásgátlás vagy hormonterápia, dohányzás, krónikus gyulladások és genetikai trombofíliák.

Jellemző tünetek között szerepel a hirtelen megjelenő nehézlégzés és mellkasi fájdalom, amely belégzésre fokozódhat. Előfordulhat köhögés vagy ritkán vérköpés; gyors szívverés és szédülés vagy ájulás is előfordulhat. A tünetek súlyossága nem mindig arányos a tüdő érintettségével, ezért a gyanú klinikai megfontolás alapján merül fel.

Diagnózis: a gyanú felmerülésekor a D-dimer segíthet kizárni a PE-t alacsony kockázat esetén. A megerősítéshez leggyakoribb a CT-tüdőangiográfia (CTPA); alternatív lehet a V/Q-szkennelés. Végtagi Doppler ultrahang a forrás felderítéséhez és a trombózis bizonyításához hasznos.

Kezelés: elsődleges a antikoaguláció, kezdve heparinnal vagy LMWH-féle szerrel, majd hosszú távon DOAC-okkal vagy warfarinnal. Masszív PE esetén gyors trombolízis, katéteres vagy ritkán sebészi embolectomia lehet indokolt. Támogató kezelésként oxigén és folyadék- vagy vérnyomásmenedzsment szükséges.

Prognózis és prevenció: a korai felismerés és kezelés javítja a kimenetelt. Hosszú távú antikoaguláció a visszaesés megelőzésére. Megelőzésének alapja a DVT-kockázat csökkentése, mozgás, kompressziós harisnya és szükség szerinti profilaxis magas kockázatú helyzetekben.