antikoaguláció

Az antikoaguláció olyan terápiás megközelítés, amely célja a véralvadási folyamatok gyengítése, hogy megelőzze a trombusok képződését és terjedését. A kezelés általában nem oldja fel a már meglévő vérrögöket, hanem a kockázatot csökkenti a további koaguláció korlátozásával.

Működési mechanizmusok szerint több osztály létezik. A vitamin K-antagonisták, például a warfarin, elősegítik a vérrögképződésért felelős koagulációs faktorok hasznosulásának gátlását. A közvetlen hatású antikoagulánsok közé tartoznak a direkt thrombint gátlók (dabigatran) és a közvetítő faktor Xa gátlók (apixaban, rivaroxaban, edoxaban). Parenterális antikoagulánsok közé sorolhatók az unfractionated heparin és a low-molecular-weight heparin (LMWH), valamint néhány esetben fondaparinux.

Fő indikációk közé tartozik a pitvarfibrilláció miatti stroke-megelőzés, mélyvénás trombózis és tüdőembólia kezelése, és a major sebészeti beavatkozások utáni vénás trombózismegelőzés. Egyes állapotokban (pl. mechanikus szívbillentyűk) hosszú távú antikoaguláció szükséges lehet. A terápiát gyakran körültekintően kell tervezni átmeneti átállásokkal és "bridging" megközelítésekkel a sebészeti és veleszületett kockázatok kezelése érdekében.

Monitoring és biztonság: warfarin mellett INR-ellenőrzés szükséges; DOAC-oknál általában nem igényel toxikológiai monitorozást, de vesefunkció és interakciók figyelembevételével adagolhatóak. Vérzéses szövődmények a legfőbb kockázatok; HIT ritka, de komoly mellékhatás lehetséges. Revertálás és perioperatív kezelés különböző antidotumokkal történik (például K-vitamin, friss fagyasztott plazma, protrombin-komplex koncentrátum; dabigatrán esetén idarucizuom, Xa-inhibitorok esetén andexanet alfa).

Különös figyelmet igényel a terhesség, vesebetegség, májbetegség és gyógyszer- vagy élelmiszer-kölcsönhatások kezelése.