májbetegség

A májbetegség a máj működését vagy szövetét érintő betegségek összefoglaló neve. Ide tartoznak akut és krónikus állapotok, fertőzések, gyulladások, anyagcserezavarok és epeúti betegségek. A kórkép gyakran hosszú lappangási idővel fejlődik, és laboratóriumi vizsgálatokban mutatkozik meg.

Gyakori okok közé tartozik az alkoholos májbetegség, a vírusos hepatitisek (HBV, HCV), a nem alkoholos zsírmájbetegség NAFLD/NASH, autoimmun hepatitis, gyógyszer- vagy méreg okozta májkárosodás (DILI) és epeúti betegségek, például primer biliáris cirrhosis vagy primer szklerotizáló cholangitis. Örökletes rendellenességek is előfordulhatnak, például Wilson-kór vagy hemochromatosis.

Tünetek gyakran hiányoznak a kezdeti szakaszban. Később fáradtság, jobb felső hasi fájdalom, sárgaság, viszketés vagy fogyás jelentkezhet. Krónikus vagy előrehaladott állapotban ödéma, ascites és májfunkciós zavarok is előfordulhatnak.

Diagnózishoz a kórtörténet, fizikális vizsgálat és laboratóriumi vizsgálatok (ALT, AST, ALP, GGT, bilirubin, albumin, INR) szükséges. Képalkotó vizsgálatokkal (ultrahang, CT, MRI, elastography) a máj szerkezete és a fibrosis mértéke értékelhető. Szükség esetén májbiopszia a kiváltó ok megerősítésére.

Kezelés az okoktól függ. Alkoholos májbetegség esetén az alkoholfogyasztás abbahagyása; vírusos hepatitisek esetén antivirális terápia; NAFLD/NASH esetén testsúlycsökkentés és életmódváltás; autoimmun betegségek esetén immunterápia; epeúti betegségek esetén speciális terápia. Súlyos vagy krónikus állapotban májátültetés kerülhet szóba. Megelőzés: hepatitis A és B elleni védőoltás, egészséges életmód és a kiváltó tényezők kerülése.

Prognózis nagyban függ az etiológiától és a korai felismeréstől. A kezelés célja a tünetek enyhítése, a szövődmények megelőzése és az életminőség javítása.

---