olajfestékek

Az olajfestékek olyan festékanyagok, amelyeket pigmentek és kötőanyagként szolgáló olaj keverékéből készítenek. A kötőanyag leggyakrabban lenolaj vagy standolaj, amely oxidációval kötődik és filmréteget képez. A pigmentek adalékokkal együtt színes árnyalatokat alkotnak. Hígításhoz gyakran használnak terpentin vagy fehér szesz oldószereket a kívánt konzisztencia és száradási idő érdekében.

Az olajfestészet a reneszánsz korában vált markánsan elterjedtté. A flamand iskolákban a 15-16. században fejlődött ki, majd a 17-18. században általános technikává vált. Előnyei közé tartozik a gazdag színmélység, a finom tónusátmenetek és a hosszú dolgozási lehetőség, amely lehetővé teszi a rétegzést és a javítást.

Jellemző tulajdonságai közé tartozik, hogy a pigmentek kötőanyaggal olajos réteget alkotnak; a film oxidációval köt meg. A száradás hossza függ a pigmenttől, a kötőanyag olajtól és a környezeti feltételektől. Technikai eljárások közé tartozik a glazúr technika, az impasto és az alla prima, továbbá a médiumokhoz hozzáadása a konzisztencia és fényesség befolyásolására (például lenolaj vagy standolaj).

Felhasználásához általában vászon vagy fa panel áll rendelkezésre; a felület előkészítése gessóval történik, amely sima alapot biztosít a festéshez. A festékrétegek gyakran egymás után kerülnek fel, és a felületet védő lakk alkalmazása később következhet a tartósság érdekében. A megfelelő körülmények és a gondos tárolás hozzájárul a munka hosszú élettartamához.

Biztonság és megőrzés: néhány pigment mérgező lehet (például ólom-, kadmium- vagy krómalapú pigmentek), és oldószerek belélegzése irritációt okozhat. Óvatos munka szellőzés mellett. A tárolás során érdemes a közvetlen fénytől, a túlzott hőtől és a nedvességtől védeni a műtárgyakat; régi művek konzerválása gyakran szakértői beavatkozást igényel.