belélegzése

Belélegzése, belégzés, a légzés egyik fázisa, amely során a levegő a tüdőkbe áramlik. Nyugalmi belégzés esetén a rekeszizom összehúzódik, lefelé mozdul, a bordakosár felemelkedik és tágul; ennek hatására a mellkas térfogata nő, a tüdőben alacsonyabb nyomás keletkezik, és a levegő beáramlik. Kilégzéskor a légzőizmok ellazulnak; a mellkas visszahúzódik, a levegő kiáramlik. A belélegzés és a kilégzés együtt alkotja a respirációt, amely biztosítja a szervezet oxigénellátását és a széndioxid-kivezetést.

A belélegzett levegő oxigén-diffúzió útján a tüdő alveolusaiban a vérbe jut. Ott oxigén kötődik a hemoglobinhoz, és a vér eljuttatja azt a sejtekhez; miközben a sejtek által termelt széndioxid a vérből az alveolák felé száll, majd kilégzéssel távozik. A belélegzés foka és intenzitása változhat: nyugalmi állapotban a légzés ritmusa lassú és mély, aktív vagy erőltetett belégzés pedig nagyobb tüdőkapacitást igényel.

Az inhaláció gyakorlati és orvosi jelentőséggel bír: inhalációs gyógyszerek (például asztma- és COPD-kezelés) közvetlenül a tüdőbe juttathatók inhalátorokkal vagy permetező eszközökkel. Emellett a klinikai anesztéziában is alkalmazzák inhalált altatószereket. Bizonyos környezetekben a belélegzett irritáló anyagok vagy füst belégzése káros lehet, és légúti problémákat okozhat vagy súlyosbíthat.

Szófejlődés: a belélegzés szó a bel- előtagból és a légzésből származik; a magyar nyelvben a belélegzés a légzés aktusának konkrét fellépését jelenti.