altatószereket

Altatószereket olyan gyógyszerek vagy kezelések összességét jelentik, amelyeket az alvászavarok, különösen az inszomnia kezelésére használnak. Többnyire rövid távú alkalmazást javasolnak, mivel hosszú távon nőhet a függőség, a tolerancia és a rebound alvászavar.

A leggyakoribb csoportok közé tartoznak a benzodiazepin-származékok, például a temazepám, a diazepám és a lorazepam. Mechanizmusuk a GABA-A receptorok fokozott hatása; gyorsan elősegítik az elalvást, de jelentős a következményük: függőség, reggeli álmosság, zavartság különösen idősekben. Szintén gyakoriak a Z-típusú (nem benzodiazepin) altatók, például zolpidem, zaleplon és eszopiclone, amelyek rövidebb hatástartamúak és hasonló kockázatokkal járnak. További lehetőségek közé tartoznak a melatonin receptor agonisták, például ramelteon és melatonin-alapú készítmények, amelyek a cirkadián ritmusra hatnak; általában kevesebb függőségi kockázattal járnak, de napközbeni álmosság előfordulhat. Szabadalmaztatlan vagy kiegészítő jelleggel alkalmazott altatók közé tartozhatnak antihisztaminok (például diphenhydramin) és néhány antidepresszáns, például trazodone vagy doxepin, amelyek alvásproblémákra nyugtató hatást fejtenek ki.

Biztonság és használat szempontjából fontos, hogy ezeket a szereket orvosi felügyelet mellett alkalmazzák. Alkohol és más központi idegrendszeri depresszánsok fokozhatják a szedett gyógyszer nyugtató hatását és a mellékhatásokat. Idős betegeknél fennáll a esés- és kognitív zavarnak fokozott kockázata. Hosszú távú inszomni esetén a farmakológiai kezelés mellett gyakran ajánlják a CBT-I típusú viselkedéses terápiákat és az alvási higiénia javítását.