belégzése

Belégzése, vagy belélegzés, a légzés része, amely során a levegő beáramlik a tüdőbe. A belégzés és a kilégzés együtt biztosítja az oxigén felvételét és a szén-dioxid kiürítését a szervezetből. Nyugalmi állapotban a belégzés aktív folyamat, a kilégzés pedig általában passzív, de erőltetett vagy terhelt légzésben mindkét fázis részben vagy teljesen izommunka útján valósul meg.

Mechanizmus és útvonal: nyugalmi belégzéskor a diaphragma és az intercostalis izmok összehúzódása megnöveli a mellkasüreg térfogatát, így negatív intrapleurális nyomás alakul ki, és levegő áramlik a légutakba. A levegő az orr vagy a szájnyílásán át haladva a garaton, a gégeken, a tracheán és a hörgőkön keresztül jut a hörgőcskékig és az alveoláris terekig, ahol a gázcsere zajlik: az oxigén diffúz a vénás vérbe, a széndioxid pedig a kilélegzett levegő felé kerül.

Szabályozás és fiziológia: a légzés ütemét és mélységét elsődlegesen az agytörzsi respirációs központok állítják be, őket kémiai receptorok (carotid és aortai testek) és a központi chemoreceptorok szabályozzák a CO2-szint és a pH változásai alapján. Szándékos irányítást is lehetővé tesz a kéreg, például mély belégzések vagy szabályozott légzés során.

Klinikai vonatkozások és alkalmazások: belégzési terápiák aeroszolokkal, inhalációs gyógyszerek (MDI, DPI, nebulizátor) juttatják a tüdőhöz juttatják a hatóanyagot. Légzőszervi betegségekben, például asztmában vagy COPD-ben a belégzés hatékonysága korlátozott lehet, és spirometriával értékelhető a belégzőkapacitás és az egyes légzőtérfogatok. A helyes belégzési technika fontos a terápia eredményességéhez és a légzési komforthoz.