nyálmirigyekkel

Nyálmirigyek a szájüregben található páros exokrin mirigyek, amelyek a nyál termelését végzik. A nagy nyálmirigyek közé tartozik a fültőmirigy (g. parotis), az állkapocs alatti mirigy (g. submandibularis) és a nyelv alatti mirigy (g. sublingualis). A kisebb, vagy minor nyálmirigyek gyakran a szájnyálkahártya mélyén helyezkednek el, és a teljes szájüregben kiterjedt nyáltermelést biztosítanak.

A nyál összetétele jellemzően víz, elektrolitok és nyálfehérjék, amelyek közé tartoznak mucinok, amiláz (starcház) és kisebb mértékben lípáz, valamint antimikrobiális összetevők és IgA-antitestek. A nyál fő feladata a száj nedvesítése és védelme, a táplálék előkészítése a nyeléshez és az emésztéshez, a száj tisztítása, valamint a baktériumok elleni védelem.

A nyáltermelés szabályozását az autonóm idegrendszer látja el. A paraszimpatikus aktivitás nagy mennyiségű, híg nyálat idéz elő, míg a sympatheticus válasz sűrűbb, fehérjében gazdag nyálat eredményez. Íz- és szagbevitel, nyelés és a nyálkahártya irritációja fokozza a termelést.

Klinikai szempontból a nyálmirigyek betegségei közé tartozik a sialadenitis, sialolithiasis (nyálmirigykövek), valamint fertőzéses vagy jóindulatú és rosszindulatú mirigyttumorok (például pleomorf adenoma, Warthin-tumor). Diagnosztika ultrahang, MRI/CT és sialographia alapulhat. Kezelés a hidratáltság, sialogogusok használata, fertőzés esetén antibiotikum, kövek esetén eltávolítás vagy mirigyszöveti beavatkozás. Gyógyszerek és bizonyos állapotok (például antikolinerg szerek) csökkenthetik a nyáltermelést xerostomia, azaz szájszárazság formájában.