hidratáltság

Hidratáltság vagy hidratációs státusz a test víztartalmának aktuális állapotát jelenti, amely a folyadékbevitel és a test kilépő folyadék-vesztesége közötti egyensúly alapján alakul. Az állapotban a normális vízellátottságot euhidráltságnak, míg a vízhiányt dehidratációnak nevezzük. Túlnyomóan nagy mennyiségű folyadék fogyasztása bizonyos körülmények között hiperhidrációt, esetleg elektrolitzavarokat okozhat.

A víz főbb megoszlása a testben intracelluláris és extracelluláris folyadékra oszlik, és a sejtek működéséhez, a vérkeringéshez, a hőszabályozáshoz és az ízületi párnázáshoz szükséges. A hidratáltság állapotát gyakran testsúlyváltozás, a vizelet mennyisége és színe alapján becsülik; laboratóriumi vizsgálatokkal, például vizelet- és plazma osmolalitással is meghatározható.

A dehidratáció tünetei a szomjúság, száraz ajkak és sötét színű vizelet lehetnek; súlyos esetben fejfájás, fáradtság, alacsony vérnyomás vagy zavartság jelentkezhet. Az állapot mérésére használhatók a testsúlyfigyelés és laboratóriumi értékek, különösen sportolók, idős emberek és betegségben szenvedők esetében fontos a megfelelő folyadék- és elektrolitpótlás.

A megelőzés alapja a személyre szabott folyadékbevitel, amelyet a környezet, a testi aktivitás és az egészségi állapot határoz meg. Általános irányelvként felnőttek számára javasolt a folyadékfogyasztás mérsékelt, rendszeres bevitele, amely általában napi 2-3 liter körüli összetevőket jelent, főként víz formájában. Bizonyos helyzetekben – sportolás, meleg idő, hasmenés vagy hányás – az elektrolitpótlás is szükségessé válhat.