víztartalmának

A víztartalom az adott anyagban található víz tömegének arányát jelenti a teljes tömeggel viszonyítva. Gyakran tömegszázalékban (m/m%) fejezik ki, de előfordulhat grammszázalék vagy abszolút tömeg formájában is. A víztartalom fontos paraméter az anyag fizikai-kémiai tulajdonságainál, például a szilárdságban, textúrában, oldhatóságban és eltarthatóságban.

A víztartalom és a vízaktivitás nem ugyanaz. A víztartalom a mintában lévő víz tényleges tömegét adja meg, míg a vízaktivitás (aw) a víz hozzáférhetőségét jelzi a mikroorganizmusok számára, és összefügg a hőmérséklettel és az anyag egyéb összetevőinek kölcsönhatásaival.

Mérése: a klasszikus módszer a szárításos (gravitációs) nedvességmérés, amely során a mintát a meghatározott hőmérsékleten szárítják, majd a tömegveszteséget gravimetriásan számolják. Más módszerek közé tartozik a Karl Fischer-titrálás, a near-infrared (NIR) spektroszkópia és különböző nedvességmérő eszközök használata.

Jelentőség: talaj- és növénytermesztésben a víztartalom meghatározza a növények vízellátását; élelmiszeriparban a minőség és eltarthatóság befolyásolása fontos. Építőiparban a keverékek nedvességtartalma hat a kötésre és a méretstabilitásra, míg gyógyszeriparban és a kémiai iparban a készítmények stabilitását és adagolását is befolyásolja.

Összefoglalva, a víztartalom alapvető mutató, amely segít megérteni és irányítani az anyagok kezelését, tárolását és felhasználását.