kiáltozni

Kiáltozni is a Hungarian verb meaning to cry out, to shout, or to yell. It refers to raising one’s voice in order to be heard, typically in urgent, emotional, or emphatic situations. The action can involve people, animals, or crowds and often conveys a sense of immediacy, alarm, protest, or pleas for attention. It can govern a direct object or complement clause that specifies what is being cried out for or about.

In usage, kiáltozni is commonly employed when the speaker wants to call attention, warn someone, or express pain, fear, or anger. For example, Segítségért kiáltoztam means I cried out for help. The verb emphasizes audible vocalization and intent to reach others beyond the immediate surroundings. It often appears with constructions such as kiáltozni kezdett (began to cry out) or kiáltozott valaminek/hazának (cried out about something).

Kiáltozni belongs to the regular -ni verbs in Hungarian. The infinitive is kiáltozni. Present tense forms include kiáltozom, kiáltozol, kiáltozik, kiáltozunk, kiáltoztok, kiáltoznak. The past indefinite forms are kiáltoztam, kiáltoztál, kiáltozott, kiáltoztunk, kiáltoztatok, kiáltoztak. The future is formed with fog: kiáltozni fogok, kiáltozni fogsz, kiáltozni fog, kiáltozni fogunk, kiáltozni fogtok, kiáltozni fognak.

Related verbs cover nuances of loud vocalization: kiabálni generally implies loud, sometimes coarse shouting; ordítani denotes loud, often angry shouting; kiáltani is another common term for shouting or calling out, sometimes with a broader sense of vocalization. The choice among these verbs depends on intensity, emotion, and context.

Noun form related to the act is kiáltás, a shout or cry. See also kiáltani for a closely related meaning in many contexts.