karbonátokat

A karbonátok olyan szervetlen sók, amelyek a szénsavból (H2CO3) származó karbonát-iont, CO3^2-, és különböző kationokat tartalmaznak. A legfontosabb ásványi karbonátok közé tartozik a kalcit (CaCO3) és az aragonit (CaCO3), a dolomit (CaMg(CO3)2), továbbá a magnesit (MgCO3) és a siderit (FeCO3). A természetben a karbonátok gyakran kristályos kőzetekben fordulnak elő, például mészkő, márvány és dolomit formájában.

Kémiai és fizikai tulajdonságaik közé tartozik, hogy a CO3^2- csoport savakkal reagálva CO2-t fejleszt. Vízben oldhatóságuk változó: az alkáli fém-karbonátok, például Na2CO3 és K2CO3, viszonylag jól oldódnak, míg sok fém-karbonát gyengén vagy gyakorlatilag nem oldódik. A karbonátok hőhatásra történő kezelése során gyakran CO2 távozik: CaCO3 például CaO-t és CO2-t ad.

Előállításuk és felhasználásuk jelentős ipari területeket érint. Cement- és mészgyártásban a CaCO3t hőkezelik, hogy CaO-t nyerjenek, amelyet száraz vagy nedves eljárásokban cementhez dolgoznak fel. Az üvegiparban a Na2CO3 fontos redukáló és lágyító adalék. Emellett a vízlágyításban, mosó- és tisztítószerekben, talaj- és talajvizek pH-szabályozásában is alkalmazzák egyes karbonátokat.

Környezeti és biológiai szerepe kiemelkedő: a tengervíz karbonát-szintje és a tengeri élővilág karbonát-készletei alapvetőek a korallok és a mészvázú élőlények számára. A karbonát-kalmazodás és az ökoszisztémák pufferkapacitása fontos tényező a földtörténeti és jelenkori környezetben.